A Híd Túl Messze Van...

2015.01.26 23:50

2014-ben ez a teljesítménytúra volt életem legelső hosszú távú túrája. Igen, jól bekezdtem vele, egyből 90km, de még egy bokarándulással is 13óra 40perc alatt sikerült akkor teljesíteni, amire azóta is büszke vagyok. :) Na, de jöjjön az idei év...

 

Körülbelül 1 hónappal a túra elött jött a telefon egy régen látott ismerőstől, hogy szeretné teljesíteni a túrát, de 45km-nél nagyobb távja nem volt eddig, ezért egyedül nem vállalja be, ezért gondolta, hogy felkeres és megkérdezi végig mennék e vele gyalog. Válaszom egyből igen volt, pedig úgy terveztem, hogy megdöntöm azt a 13óra 40percet, de lesz még rá alkalmam és legalább kipróbálom milyen csak gyalogosan, minden futás, kocogás nélkül.

Reggel 6:45, gyülekező a vizitelepen. Névsorolvasás, itiner átvétele, táska fel, és 7:15-kor el is rajtoltunk. Az idő kellemes, eső nem esik, a hőmérséklet is 5-8fok között mozog, minden szuper. A töltés eléggé vizes, de még nagy sár nincs igazán. Szépen haladunk az első EP felé, ami Algyőn található, a rajttól 13km-re. Olyan jó tempót mentünk, hogy még 2óra sem kellett, hogy odaérjünk. Minden szupi-szuper, ugyebár, ha közös a cél! :) Teát megittuk, csokit felvettük, irány tovább.

A következő EP-hez a legnagyobb résztávon jutunk el, 18km-ert kell megtenni. Kedvünk jó, sztorizgatunk, csattannak a poénok, ennél jobb talán nem is lehetne. Sár még mindig nem vészes, teljesen járható a gát. Elhagyva Algyőt, átkelünk a Tisza-hídon a 43-as főuton, majd jobbra kanyarodván Nagyfa felé vesszük az irányt. 2-3km-t betonúton haladunk, ahol a beszélgetést csak egy elcsapott nyúl borzasztó teteme szaktja félbe. Majd ismét fű, sár. Folytatódik a gáttal vívott csata. Ismételten nem kellett 3 óra sem, hogy elérjük a következő EP-t, rendkívüli tempóban haladunk, 6+ km/h. Úgy telik az idő, hogy észre sem vesszük és ugyebár ez egy ilyen hosszú alföldi túrán, főleg gáton, nagyon nagy előny! Az EP-n pecsételés közben ismerős embereket pillantok meg. Ők is melegednek, ki ki már a fájdalmait próbája csillapítani, pedig nagyon-nagyon sok van ám még hátra, de szerencsére nekem és Petinek semmi bajunk. Még! Egy meleg tea után már indulunk is, zsebünknek a kapott almával.

A következő EP pontosan 13km. Lelkesedésünk töretlen. Petinél kezdenek előjönni az első fájdalmak, kezdjük érezni a lábunkat. Szoktam mondani, hogy ha nem fáj, akkor nem is az igazi; ugye? :) Közben előkerül a pálinkás flaska is. Egy-egy korty pálinka, és mintha kicseréltek volna. Haladunk tovább, még mindig diktáljuk a 6+-os tempót töretlenül, majd ismételten 2órás résztávunkkal megérkezünk a harmadik EP-hez. Peti itt úgy dönt, hogy a szétázott cipőjét átcseréli egy friss zoknival karöltve. Nálam ugyebár nem volt váltócipő, már hozzászoktam az átázott, saras gyalogláshoz, fel sem tűnik már. 10-15 perc pihenő után továbbindulunk, ahol már érezhető a gát ereje.

Első komolyabb lábfájdalom, comb beállva, a hangulat is kicsit megfagyott, de még mindig tartjuk a 6km/h-ás átlagtempót. Lassan feltűnik a távolból az egyik makói templomtorony, ami rettentően lassan közeledik csak. Nemsokára megpillantjuk a LIDL-t, már tudjuk pár száz méter és ott vagyunk Makón. Lekanyarodva a töltésről kb. 10perc alatt beértünk a József Attila Gimnáziumban, ahol a negyedik EP-nk található. Pontosan 55km és a 9 órás idővel teljes mértékben elégedettek voltunk, de tudtuk innentől kezdve már lassulni fogunk.
Mint később kiderült, Petinek itt már elég nagy fájdalmai voltak és meg-megfordult a fejében, hogy kiszálljon, de szerencséjére és szerencsénkre nem így tett. 17:00-kor folytattunk utunkat, de Makón még betértünk a LIDL-be, közös döntés alapján 1-1sörért, ami mint később kiderült nagyon-nagyon jó döntés volt. Mindkettőnkre pozitív hatással volt. Az egyre jobban lehűlő időjárás miatt a pálinka is előkerült, egy-egy korty erejéig.

Makót elhagyván, rátértünk a töltésre ismét és megkezdtük az itiner szerinti utolsó 30km-ünket, ami később kiderült, hogy valójában 32km. Tompult a hangulat, de 2-3órán keresztül telefonról hallgattunk egy kis zenét, ami még mindig fel tudott pörgetni, viszont az utolsó EP-t azt hittük sosem érjük el.
Volt egy szakasz, ahol olyan sár volt, hogy kb 3km/h-ás tempót diktáltunk, de nem adtuk fel, már nincs sok hátra. :)

Elérve az utolsó EP-nket, a klárafalvai gátőrházat, próbáltunk fizikailag és mentálisan is felkészülni az utolsó 17km-re. Már nekem is voltak fájdalmaim, éreztem hogy dagad a lábam, és megjelent az első vízhólyag is. Elemcsere a lámpában, forró tea, mandarin és elindultunk. Nem volt könnyű ez az utolsó 17km, nagyon-nagyon lassan fogytak a km kövek a gát szélén és a sokat emlegetett híd sem akart feltűnni a távolban. Nagyon lassan fogytak a kilométerek, mindketten csöndben haladtunk előre. Peti a fájdalommal küszködött, én pedig a csodálatos előtte esti 1órás alvásomnak köszönhetően az álmossággal. Hihetetlen ásítozás jött rám, azt gondoltam, hogy ha én most nem kapok egy kávét de gyorsan, akkor elalszok ott helyben a gáton.

Na, miért is ne, még a hó is elkedett szállingózni a utolsó 15km-en. Már 3réteg ruha a felsőtesten, pedig még hideg idő sem volt. (valószínűleg a fáradtság)
Majd egyszer csak elértük a 0.0-ás km követ és tudtuk, innen már nincs messze. Nem is volt, de mégis. Majd megpillantottam a távolban pislákoló fényeket, ami már kivehető volt, hogy a hídról száramazik. Mintha kicseréltek volna minket, újra beszélgetés, poénkodás; tudtuk ez már meg lesz!

A hídra fellépcsözni és a hídról lelépcsőzni valami szörnyű volt, de már saját magunkon nevettünk... :) Már csak kb. 1km és bent vagyunk! Töretlenül mentünk előre majd 23óra 30perckor, 16óra 15perc alatt befutottunk. Fantasztikus  5,4 körüli átlagtempóval, ami még engem is meglepett! :)

Peti arcán láttam azt a hihetetlen megkönyebbülést, ugyanakkor ott volt a meghatottság érzése is. Tudtam mit érez, én is ugyan így éreztem 1 évvel ezelőtt. Fantasztikus! Ezt nem veheti már el senki. Feszegettük a határokat, hatalmas fájdalmak árán, de itt ez már nem volt fontos.

Bent vagyunk! Sikerült!

Átvettük az oklevelet, kitűzőt, megpihentünk kicsit, majd utunkra bocsátottuk egymást, de még mosolyogva megbeszéltük:

KÉT HÉT MÚLVA KITÖRÉS 60 A BUDAI HEGYSÉGBEN ÉS/ILLETVE A GERECSÉBEN! :)

 

Ez úton szeretnék gratulálni Petinek az emberfeletti teljesítményéhez, kitartásához!
Jövőre ugyan itt! ;)