Gerecse 30 és 50
Szombat hajnali háromnegyed háromkor vettük fel útitársainkat Tamarával, Csillát és Petit. Még nem ismertük egymást, de úgy érzem ezen túrán kedves és értékes embereket ismerhettünk meg személyükben több szempontból is.
Az M5 autópályán Budapest felé vettük az irányt, majd az M0-án és az M1-en továbbhaladva reggel 5órakor megérkeztünk Tatabányára.
A túraközpont még elég kihalt volt, nevezni sem lehetett, így egy gyors terepszemle után átöltöztünk, magunkhoz vettük a fontosabb dolgokat majd elintéztük a szükséges helyszíni adminisztrációt. Tamarán kívül mindannyian az 50-es távon indultunk, így sajnos neki 1,5órát egyedül kellett várakoznia a rajtra, hiszen míg az 50-esek 6órakor elrajtolhattak, addig a 30-asok csak 7:30-8:00 fele.
Kb. 10-15perc után már ki is értünk Tatabányáról és nekivághattunk az erdőnek. Petiékkel az első ellenőrzőpontig haladtunk együtt, majd előrementem és a saját tempómban haladtam egyedül. Sokáig csak előzgettem az embereket, de később már engem előztek a futók. :)
Tamarával folyamatosan tartottuk telefonon a kapcsolatot, jelentkezett is mikor elrajtolt. Függetlenül attól, hogy egyedül haladt úgy hallottam a hangján, hogy nagyon élvezte, és mint a végén ki is derült, így is volt. :)
Féltáv után egy erős lejtmenetben sajnos megint előjött a szokásos térdfájásom, így a lefelé futás átment óvatos kocogásba, de nem csüggedtem egy percig sem, tudtam hogy ha valahol jó időt futhatok, az itt lesz, itt lehet. Az első 30km-ig 8km/h feletti átlagtempót diktáltam, ami a táv 2/3ánál visszaesett a folyamatos térdfájdalom miatt.
Útközben kétszer álltam meg 10-10percre, egyszer egy gyönörű tisztáson vettem egy üveg kólát, majd a Bányahegynél lévő emelkedőnél ettem egy szenyát és lelkiekben felkészültem a brutális emelkedőre.
Az idő rendkívül kegyes volt hozzánk, az eső nem esett, hőmérséklet is jó volt, csak kora reggel volt csípős az idő.
Tamara is folyamatosan és szépen haladt, meglepetésemre nagyon jó tempóban és a tájékozódással sem volt problémája, egyszer sem tévedt el. :)
A túra végén megérkezvén Tatabányára először pillanthattam meg a várva várt Turul szobrot, ami nagy lökést adott az utolsó 1,5km-re. Igaz lefelé az a sok lépcső kínszenvedés volt majdnem, de a cél illatát érezvén már ez sem tudott érdekelni. Rápillantva az órára láttam, hogy meg kell húzni a végét és egy nagyon jó idővel érkezhetem meg a célba. Így is lett, a maradék távot már futva teljesítettem.
12óra 26perckor beérve a célba Tamara már ott várt. :)
6óra 26perces teljesítéssel nagyon meg voltam elégedve, arányában a távot és a szintemelkedést nézve életem legjobb eredményét értem el. Tamara a 30-as távon 4óra 46perc 29másodperccel érkezett a célba, amivel a 808fős mezőnyből a 15. leggyorsabb lett. Fantasztikus eredmény, nagyon büszke vagyok Rád! :)
Én az 50-es távon 6óra 26perc 29másodperccel, 7,77km/h-ás átlagtempóval, 2651 főből a 63. leggyorsabb teljesítő lettem, ami hihetetlen jó eredmény számomra. :)
Peti és Csilla utánam kb. 20perccel értek be a célba, ahol egy tusolás, átöltözés, italozás után már indultunk is haza Szegedre. Igaz, a hazaút kissé nem úgy sikerült, ahogy terveztük, sajnos az autó megadta magát Kecskemétnél az autópályán, de ez úton is szeretném megköszönni Petinek és Csillánk az önzetlen segítségnyújtásukat, hogy segítettek hazavontatni az autót. KÖSZÖNÖM!
Remélem sok-sok túrát teljesítünk majd még együtt! :)
