Téli Körös

2015.01.11 08:00

Vasárnap hajnali 5 órakor találkozott kis, 3 fős csapatunk a szegedi vasútállomáson. Első dolgunk a jegyek megvásárlása volt, de már itt szembesültünk a nap első negatív energiájával. A jegypéztáros hölgynek biztos nem volt ínyére, hogy vasárnap hajnalban már dolgoznia kellett, ezért úgy gondolta, ezt érezteti is. Bunkón és flegmán kérdezősködött vissza folyamatosan, hogy mit is szeretnénk, pedig nagyon egyszerű volt a dolog; Mezőberényig és vissza Szegedig diákjegy illetve Békéscsaba és Mezőberény között 1 darab pótjegy. Még sem ment neki. Már azt vártuk, hogy megkérdezze, miért akarunk mi oda menni...(persze ez nem történt meg)

Jegyek megvannak, irány a büfé. Szokásos reggeli kávé, hogy felébredjünk, illetve egy már-már hagyománnyá vált szokás: 1-1 sört is vettünk, amit a vonaton meg is ittunk, kellemes beszélgetések közepette. (csak hogy meg legyen a kellő szénhidrát feltöltés) :)

Békéscsabán egy gyors átszállás, majd 7:30-kor be is futott a vonatunk Mezőberénybe. Irány a rajt helye, ami most nem a már ismert Váradi László emléktúrán szokványos mezőberényi fürdő területe, hanem az attól 150méterre lévő Vad-Ász kocsma volt. (sejtető mosoly)

Megérkezéskor elekezdett cseperegni az eső, de hidegnek nem volt hideg, pedig mégis csak január eleje volt. Gyors regisztráció, nevezés, majd egy kis "taktikai" kivárás közben (a tömeg elengedése) még bedobtunk Tomival egy sört, Bea pedig megivott még egy kávét.

Rajt! Borús az idő, szitál az eső, de nincs gond, jó a kedvünk. Mesélünk Tomival az itteni régebbi túráinkról Beának, jókat nevetünk, minden rendben. Eddig még csak betonon haladtunk, de negyed óra múlva a zöld jelzés be visz minket a szántóföldek mellé, majd rá a gátra. Itt már kezdtünk szembesülni azzal, hogy nem biztos, hogy olyan könnyű túra lesz ez, mint amilyennek gondoltuk. Nedves, vizes talaj, néhol már tocsogunk is a sárban. Pár perc múlva pedig kezdetét vette a "pokol".

Akkora sártenger vette kezdetét, amilyet még nem nem nagyon láttam. Felázott földút, amit valószínűleg traktorok jártak ki. Egy milliméter járható rész nem volt. Próbáltunk az út melletti füves részen járható utat találni, ami eleinte jó megoldásnak tűnt, de nem örülhettünk sokáig. A füves rész eltűnt. Majd egy jó 1,5-2km-es szakasz következett, végig bokáig érő sárban.
Lassan megpillantjuk a töltést és az első EP-t, ami egy kis boldogsággal töltött el minket. De még oda sem tudtunk érni, szegény Bea megmártózott egy kicsit a sárban. Miért ne?! Lássák otthon is hogy tényleg sár volt, kellett a bizonyíték... :)

Pecsételés, egy szenya be, majd elindultunk a Petőfi emlékmű irányába, amit gyorsan el is értünk. Át a hídon, majd megpillantottuk a Körös 50-ről már ismert utolsó előtti kedvenc EP-nket, ahol mindig terülj-terülj asztalka várt. Látjuk, hogy visszafelé ez most is EP lesz, hát reménykedünk benne, most is elhalmoznak majd minket. :)
Pár percre rá az eső elkezd szakadni, ami nem szegte kedvünket, hiszen betonon haladtunk, de nemsokára megtapasztaltuk azt, amit nem szerettünk volna. 8-10km-en keresztül vonszoltuk magunkat a sárban. Cipőinken egyenként vagy 2-3kg sár. Lerázni, leütögetni megpróbáltuk, de felesleges volt. Kegyetlen szakasz volt, de Tomi felvetette, hogy bontsuk fel az utolsó sörünket, legyen jobb kedvünk. Hát tényleg jobb lett. :)

Kikecmeregve a betonútra, megérkeztünk a 3. EP-hez. A beton az előttünk haladó túrázóktól már olyan saras volt, hogy szinte gondolkodásra késztette az embert, hogy ez vajon saras beton vagy betonos sár e. Haladunk tovább, megint az út mellett, földúton, de milliószor jobb körülmények között. Nemsokára ismét betonút következett, egy jó 3-4km, ahol úgy döntöttünk kocogunk egy keveset, ne legyen mégis csak olyan monoton.

A 4. ellenőrzőpont ismét ismerős volt. A Körös 50-en van egy kegyetlen hosszú egyenes szakasz a töltésen, kb. 8-10km, és annak a 2/3-ánál vártak minket a pontőrök egy jól befűtött gépkocsiban. Rossz volt bepillantani a kocsiba. Dőlt ki a meleg, mi pedig majd megfagytunk az átázott göncökben. No, de irány tovább, már csak 12km van hátra.
Elérve a másik töltésszakaszt, már betontöltésen haladtunk tovább, amikor is hihetetlen mód elkezdett esni az eső, irgalmatlan széllőkések, természetesen szembeszél;miért is ne?

Az 5. EP-hez érve azt vettük észre magunkon, hogy teljesen le vagyunk amortizálva, kegyetelenül kivette az energiánkat a sok sár. Mégis volt okunk az örömre. Zsíroskenyér, lekvároskenyér, forró tea, forraltbor, sütemény várt minket; mindenért kárpótolt ez a sok finomság. 10perc pihenő után nekivágtunk az utolsó 5km-nek, ami a laposi kertek alatt vezetett (szintén mint a Körös 50 utolsó etapja), amiről már tudtam, hogy kegyetlen saras lesz. A többi túrázó tanakodását és eszmefuttatását hallgatva, Mi is úgy döntöttünk, hogy inkább kerülünk pár száz métert aszfalton, mint hogy dagonyázzunk ismét, ami valószínűleg még rosszabb lett volna, mint az eddigi saras szakaszok. (volt akit telefonon hívtak fel, hogy ha teheti, kerülje el azt a részt, mert halál)
Ha egyedül mentem volna, biztosan végigmegyek a rendes útvonalon, de ez volt Bea első túrája, ami amúgy is elég keményre sikeredett, nem akartuk elenni még jobban a kedvét. (bár ha ez nem veszi el, nagyon más sem fogja)

Szétázva, 5,5 óra elteltével beértünk a célba, ami meg is lepett minket, mert nem olyan rossz idő ez gyalog, ilyen viszonyok mellett.
Azt kell hogy mondjam, Bea sokkal jobban viselte a megpróbáltatásokat, mint mi Tomival. Talán mert Mi kicsit elbíztuk magunkat, hogy áá ez csak 30km lesz, laza. Majdnem... :)

A kocsmában egy kis átöltözés, szárítkozás után eltöltöttünk még pár órát pár sör és unicum mellett, megtárgyaltuk a túrát, kiveséztük a 2015-ös év túratervezetét, majd a késő délutáni, esti órákban elindultunk hazafelé.

 

Összegezve ez kemény túra volt ilyen terepviszonyok mellett, megszenvedtük rendesen. Beának pedig minden elismerésem, egy negatív jelző nem hagyta el a száját. Élvezte, és felszólított: "Ha lesz következő túra, szóljunk Neki!". Már pedig túra mindig van. Folyt. köv.! :)