VérKör 77

A GPS-re pillantva láttuk, hogy következő állomásunk nincs olyan messze. (5,9km) Az idő fantasztikus volt, egyre jobban melegedett az idő, esőnek, felhőnek semmi nyoma nem volt, talán csak egy picit a szél volt néhol-néhol zavaró, de természetesen ez sem szegte kedvünket.
Egy lejtmenetben viszont Zoli rosszul lépett, és meghúzódott a lábfeje. Eléggé küszködött a fájdalommal, a tempónk is úgy tűnt, eléggé vissza fog esni. Gyorsan felhúzott még egy zoknit a húzodott lábára, megpróbálta kicsit elszorítani, hátha csökkenne a fájdalom. Ez eleinte jó megoldásnak tűnt, de ahogy haladtunk előre, gyűltek a km-ek, természetesen már nem sokat használt.

Második ellenőrzőpontunkhoz érve (Új-osztás), gyors kódbeolvasás és becsekkolás után siettünk is tovább. Itt az átlagtempónk valamelyest már kevesebb volt, az állás és a sérülés miatt természetesen, de nem volt okunk búslakodásra hiszen még így is 5,5km/órás átlagtempót diktáltunk.
Jól haladtunk, ehhez kétség sem férhetett. Pont olyan tempót mentünk, ami még bőven kényelmes volt, lehetőségünk volt mellette nézelődni, gyönörködni az erdőben a tájban. Nem volt okunk panaszkodásra! :)

Most következett megint egy hosszabb etap. (12,6km) Ez a rész nem igazán tetszett a lábainknak, hiszen hosszú km-eket mentünk aszfalton, de legalább ez is bent az erdőben vezetett. Itt már Zolin látszódott eléggé a fájdalom, a megviseltség, kezdett a combja is beállni, de gyűrte a km-eket és szépen tartotta a tempót. Próbáltam bíztatni, mert tudtam, hogy még nagyon nagyon az elején vagyunk és ha most lerontjuk nagyon az átlagsebességet, akkor a végén nagy gondban leszünk.
Hála az egyenes aszfaltútnak és a kevés emelkedőnek, a tempónk nem hogy csökkent, de még nőtt is egy keveset. Kódolvasás után (Csákvár, Vadászkápolna) láttuk, hogy a tempónk 5,47km/óra, ami úgy gondolom pozitív hatással volt a mentális állapotunkra. Egy csoki, egy kis pihenés, egy pár fotó, helyzetjelentés a facebookon és már mentünk is tovább.

További 1óra 10perc kitartó gyaloglás után beértünk Gántra, ahol az utcai kútból vételeztünk ivóvizet. Láttuk, hogy egyre melegebb van, tűzött a nap nagyon és fogytában voltak a vízkészleteink. Mint később kiderült jó döntés volt a készletek feltankolása. A településen a betonon a tűző napon kegyetlen volt menni, pedig még csak április vége volt.
Hamarosan megérkeztünk a Gém-hegyre, ahol várt minket a következő  QR kód. Itt volt egy kis probléma a térerővel, de 1-2perc probálkozás után gond nélkül ment minden.

Folytatva utunkat egy domb tetején találtuk magunkat, ahonnan minden hová elláttunk, mindent beláttunk. Gyönyörű volt. Közben kaptunk a szervezőktől egy telefonhívást, - amit nagy nagy pozítívumként könyveltünk el - hogy a Gántról kiérve, haladva befelé az erdőbe figyeljünk a K, K+ jelzésre, mert fel lett cserélve. De megnyugtattuk őket és magunkat is, hogy eltévedni nem fogunk, mert az útvonal ugyan az maradt csak a jelzés lett más és mivel volt nálunk GPS így lehetetlen lett volna eltévedni. :)
Egy nagyon rossz és kemény szakasz vette kezdetét, ahogy hagytuk el Gántot. Murvás, homokos, hol kifelé hol befelé dőlő út. Majd jöttek a szép kis emelkedők amiket már nagyon vártam. :)
Zolin egyre jobban láttam, hogy kikészíti a fájdalom érzése, de mondtam Neki, hogy nyugi, jobban már nem fog fájni. Mindent összevetve azért jól haladtunk, átlagsebességünk ekkor körülbelül 5km/óra körül mozgott, amit be is bizonyított a következő ellenőrző pont utáni becsekkolás is.

52,1km-nél jártunk, Zoli itt érte el szerintem a holtpontot, de szerencsére sikerült túlesnie rajta. Olyannyira, hogy a követekző 9km-t 6,5ös tempóban nyomtuk le. Jó érzés volt, kellett már egy kis dopping, egy kis pozitív dolog is. Nagyon le tudja húzni az embert az is, amikor nem a saját tempójában halad, ráadásul oda kell figyelnie az útvonalra, a tempóra és egy másik személyre is, akit bátorítani bíztatni kell, hogy lássa menni fog és már nincs sok hátra. De ez is egy megtisztelő feladat, főleg a végén, mikor visszagondol erre az ember! :)

Megkezdődött a lassulásunk. Zoli egyre többet számolgatta az átlagtempót, a maradék időt. Rá is szóltam, hogy még véletlenül se higyje azt, hogy majd ki fogjuk centizni az időt. :)

14óra gyaloglás után elértük utolsó ellenőrzőpontunkat, ahol már tudtuk hogy meg lesz a teljesítés, kérdés már csak az, hogy mennyi idő alatt fogjuk teljesíteni az utolsó 8,4km-t. 10-15perc pihenő, energiakészletfeltöltés után tovább is álltunk. Tudtuk, hogy felesleges sokat pihenni, hiszen már majdnem a célban vagyunk, majd pihenünk ott.
Egy-két emelkedő után, már csak lejtmenet következett, megkezdtük az ereszkedést Oroszlányba. A kedvünk javult, bizonyította ezt az is, hogy hosszú mesélésbe kezdtem. (Nem volt más célja, csak hogy ezzel is teljen az idő) Ahogy haladtunk előre láttam Zolin is már a pozitív dolgok megjelenését, érezte, hogy meg lesz.

15óra 57perc alatt be is értünk a célba, ahol az utolsó QR kódot le is olvastuk. SIKERÜLT! Hihetetlen érzéssel töltött el bennünket, hogy a szervezők, kitalálók ott vártak minket. Megkaptuk a gyönyörű érmet a nyakunkba és fotózkodtunk is egy kicsit. :)

Szeretnék gratulálni Zoli barátomnak, hogy ilyen hősiesen helyt állt, és a nagy lábfájdalmai ellenére férfiasan teljesítette a kihívást. Legyőztük a Vértest! :)
Egy kis pihenés, nyújtózkodás után a sarki kocsmában betoltunk még egy-egy alkoholmentes sört, majd úgy döntttünk, hogy elindulunk haza. A vezetést átvállaltam Zolitól, nagyon fáradt volt, én pedig frissnek éreztem magam, nem voltam álmos. Tele volt a fejem gondolatokkal, érzésekkel, és tudtam, hogy egy kis csönd, gondolkodás a vezetés közben jót fog tenni. 270km levezetése után, hajnali fél 1-kor meg is érkeztünk Bordányba. Ezzel utunk véget is ért.

Szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, ötletgazdáknak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a hihetetlen jó túrát. Gyönyörű helyeken jártunk és a célban kapott gyönyörű érem minden fájdalomért kárpótolt minket. Köszönjük!

Végszó:

"Mindennek a vége, valami újnak a kezdete..." - állt a bevezetőben. Igen. Eldöntöttem, hogy még az idén visszatérek a Vértesbe és reményeim szerint egy nagyon jó idővel ismét teljesítem a VérKört. Felkészülés elindult. Nemsokára találkozunk! :)